Az egyelőre olykor őszre, néha inkább tavaszra hasonlító, különösen enyhe “tél” a következő hónapokban jelentősen megnehezíti az idei évben szokatlanul nagy területen vetett repce növényvédelmét.
A kórokozók és a kártevők áttelelése mindeddig zavartalan volt, hiszen az erős fagyok, amelyek nagymértékben csökkentenék a számukat, ez idáig elmaradtak. Ha az időjárás a valódi tavaszig sem változik, akkor a biológiai élet beindulásakor a rovarok és a gombás betegségek minden eddiginél fokozottabb jelenlétével kell számolnunk.
A tavasz kezdetét szépen, egészségesen, optimális tőszámmal, megfelelő fejlettséggel elérő repce feltétele a vetést megelőző helyes agrotechnika szigorú betartása, a kombinált vetőmagcsávázás – amely védelmet nyújt a talajból támadó csírakori gombabetegségek és a fejlődés kezdeti szakaszában jelentkező rovarkártevők ellen -, a sikeres gyomirtás és az esetleges regulátoros, fungicides kezelés. Ezek és az időjárás együttesen alakítja ki a tavaszi állományunk állapotát.
A repce gyomnövényei és azok irtása
A gyomosodás szempontjából három kritikus időszakot különíthetünk el a repce termesztési ideje alatt. Az első a kelés és az azt követő őszi időszak, amikor az intenzív termesztéstechnológiából adódó alacsony tőszám miatt a növény mérsékelt gyomelnyomó-képességgel rendelkezik. A következő kritikus időszak a tél végétől a repce tavaszi megerősödéséig tart, a harmadik pedig a becők kitelítődésekor jelentkező megdőléskor, valamint az érés kezdetétől jelentkezik, amikor a repce már elveszíti a jó gyomelnyomó-képességet biztosító levélzetét.
A repce gyomviszonyait a gabonavetésekben felszaporodott gyomok jellemzik, mivel az esetek nagy részében ez a növény a gabona elővetemény után kerül termesztésre. A repce kelésével egy időben és az azt követő időszakban csírázó, azzal áttelelő T1-es gyomok: a pásztortáska, tyúkhúr, az árvacsalán és a veronikafajok. Ősszel és tavasszal egyaránt csírázó T2-es gyomfajok: a pipacs, a nagy széltippan, a mezei tarsóka, a mezei árvácska, a mezei szarkaláb, a sebforrasztó zsombor és a pipitérfajok, valamint az egyik leginkább károsító, az akár 20-30%-os termésveszteséget is okozó ragadós galaj. Az ebszékfű csírázása folyamatos, ezért jelenlétére mindig számítanunk kell. Kártétele – jó vízelvonó képessége miatt – csapadékszegény időben a legnagyobb.
Szintén gondot jelenthetnek a vetést követően még csírázó T4-es gyomok, amelyek a fagyok beálltával ugyan elpusztulnak, de tömeges megjelenésük esetén sok tápanyagot és nedvességet vehetnek el az ebben az időszakban igen érzékeny kultúrnövényünktől. Ugyancsak problémát jelenthet, hogy ezek a gyomok még a tél beállta előtt képesek csíraképes magvakat érlelni, ezzel is szaporítva talajunk gyommagkészletét.
A repce termesztéstechnológiájára jellemzően a gyomok elleni védekezést már a nyár végi, őszi időszakban elvégeztük, vetés előtt, vetés után, ill. kelés előtt, vagy kelés után, állományban. A tavaszi gyomirtás szükségszerűségét az őszi gyomirtás elmaradása, vagy annak eredménytelensége, illetve a szélsőségesen erős gyomnyomás teheti indokolttá.
Kora tavasszal a repce a kezdeti fejlődési ideje alatt a nyár végi, őszi megerősödést megelőző időszakra jellemzően gyenge gyomelnyomó képességgel rendelkezik, mivel leveleinek nagy részét a téli fagyokban elveszíti. Az ekkor előnyhöz jutó gyomnövények jelentős kárt tehetnek a tápanyagok és a nedvesség elvonásával, térnyerésükkel. A tavaszi gyomosodás a repce sarjadzását késlelteti, a fejlődést lassítja, ami az oly értékes oldalhajtások számát csökkenti, így komoly terméskiesést eredményez.
A repce állományában használható herbicidek sokkal szerényebb számban állnak rendelkezésünkre ilyenkor, mint a kelést megelőző időszakban.
A posztemergensen használható készítmények felhasználása irányulhat egyéves és évelő egyszikű gyomfajok ellen (speciális graminicidekkel, pl.: gabona árvakelés, tarackbúza ellen), vagy az egyéves kétszikűek, az egyéves és évelő kétszikűek, illetve az egyéves egy- és kétszikűek ellen.
Hormon hatású herbicidek használatakor fontos figyelembe venni, hogy azok alkalmazása 10 C0 feletti hőmérsékletet és a kezelést megelőző és az azt követő néhány napban – a megfelelő hatékonyság eléréséhez – fagymentes időszakot feltételez.
A repce rovarkártevői és az ellenük való védekezés
A repce tavasszal megjelenő fő rovarkártevői: a repceszárormányos, a repcefénybogár, a repcebecő-ormányos és a repcebecő-gubacsszúnyog.
A kártevők betelepedése a tél végén, kora tavasszal kezdődik meg, amikor elkezdik érési táplálkozásukat. Mivel a védekezés csak az imágók ellen lehet sikeres, azok jelenlétének követése elengedhetetlen a kezelések jó időzítéséhez. Ehhez megbízható segítséget nyújt a Moericke-féle sárgatál, amit akár egy sárga lavórral is helyettesíthetünk. A kártevők a tábla szélén húzódó telelőhelyül szolgáló füves, avaros területekről kezdik meg betelepedésüket, ezért a sárgatálat lehetőleg ehhez közel, a feltételezhető betelepedési útvonalban helyezzük el. A betelepedés már 8-10 C°-tól megkezdődik, ezért ügyeljünk a tál időben történő kihelyezésére!
A betelepülést elsőként a repceszár-ormányos kezdi meg, már 8 C°-tól, általában március elején. Az ekkor jellemzően ingadozó hőmérséklet miatt a betelepülés elhúzódó és szakaszos lehet.
Szinte ezzel egy időben történik meg a fénybogár betelepedése is. A fénybogár imágók aktivitását elsősorban a felnyíló bimbók csalogató sárga színe eredményezi, de a betelepedést, már a virágzást megelőzően, a repce szaga is kiváltja.
A repceszárormányost és a repcefénybogarat a repcebecő-ormányos betelepedése követi. Fő aktivitását 15 és 20 C° között lehet tapasztalni, ami általában áprilisra tehető.
Az első védekezés időzítését érdemes az imágók tömeges megjelenéséhez igazítani. Ha szükséges, végezzük el a műveletet hűvösebb idő esetén is, még akkor is, ha az túl korainak tűnik, de figyeljünk arra, hogy bizonyos készítmények hatékonysága nagymértékben függ a hőmérséklettől!
A védekezés időzítését és számát elsősorban a folyamatos megfigyelések alapján, a károsítók tömeges megjelenéséhez kell igazítani, amely általánosságban három fenológiai időszakhoz köthető.
Az első védekezés az áttelelő repceszárormányos és repcefénybogár imágói ellen irányul, a repce bimbózását megelőzően. A második kezelés időpontja a repce bimbózási idejére tehető, amikor a fénybogarak és a repceszárormányosok a legnagyobb kárt teszik a virágbimbók furkálásával. A harmadik időpont a virágzás kezdetére esik, ekkor elsősorban a fénybogár és a repcebecő-ormányos ellen irányul a védekezés.
A virágzó állományban a fénybogár imágók már nem tesznek nagy kárt a virágpor fogyasztásával, sőt, egyes feltételezések szerint a megporzás segítésével még hasznot is hajtanak. Fő kártételük a virágbimbók összefurkálása, táplálkozás és peterakás céljából, amit a felkopaszodott virágzati tengely jelez. A kikelt lárvák bibeszállal és virágporral táplálkoznak.
A repcebecő-ormányos a növekvő becőkbe rakja petéit, amelyek később az ott fejlődő magvakkal táplálkoznak. A megfúrt becők ebben az időszakban különösen hajlamosak a repcebecőrontóval történő fertőződésre.
A repcebecő gubacsszúnyog kártétele a repcebecő-ormányos elleni védekezés sikerességén múlik. A gubacsszúnyog önmagától képtelen a becők felsértésére, ezért a repcebecő-ormányos által fúrt lyukakba rakja a petéit. A gubacsszúnyog lárvái jóval nagyobb kártételt jelentenek, mint a repcebecő-ormányos lárvái.
A káposzta levéltetű szintén a repce rovarkártevői közé sorolható. Kártétele elsősorban csapadékosabb ősz esetén jellemző, de az egyéb rovarkártevőkkel szembeni védekezések egyidejűleg a levéltetvek nem kívánatos mértékű felszaporodását is megelőzik.
A repcebolha lárváinak tavasszal kezdődő, levélnyélben és szárban történő kártételét az ősszel végzett védekezésekkel előzhetjük meg.
Ne feledjük, hogy a rovarok irtásával a gombás betegségek ellen is védekezünk, hiszen a rovarok által ejtett sebeken keresztül történik a repcére jellemző gombás fertőzések nagyobb része! A permetezések alkalmat adnak a mikroelemek pótlására is. Különösen fontos ez a repce virágainak kötődését kedvezően befolyásoló bór egyensúlyának fenntartására!
A repce virágzása idején végzett kezelések esetén nagyon fontos figyelembe venni az alkalmazott készítmények méhekre gyakorolt hatását. Szükség esetén a méhkímélő technológia fegyelmezett betartása a kezelések elvégzése során mindig legyen elsődleges szempont!
A repce fő gombás betegségei és az ellenük való védekezés
A csávázott maggal történő vetés és az esetleges őszi fungicides kezelés – ami kedvező fitohormonális hatású is egyben – megelőzte vagy mérsékelte az őszi időszakra jellemző gombás betegségek kialakulását.
A repce két fő gombás betegsége a fehérpenészes rothadás és a repcebecőrontó.
A fehérpenész kártétele a száron és a becőkön jelentkezik. Kialakulásának a mély fekvésű, nedves talajú terület és a csapadékos, mérsékelten meleg idő kedvez. A kórkép a növény szárán és az elágazások alapi részén foltok formájában figyelhető meg. A fertőzött növények becői kifehérednek. A kártétel mértéke akár az 50%-os terméskiesést is elérheti.
A repcebecőrontó, ahogyan a nevében is szerepel, a becőket károsítja. Kialakulását a becőképződéskor meleg, párás időjárás, valamint a zárt területek elősegítik. A becők falán sötét fekete foltok jelennek meg. Ezek a betegség előrehaladtával zsugorodni kezdenek, amitől a becő idő előtt felnyílik, a mag elpereg. Az így keletkező termésveszteség a 15-20%-ot is elérheti.
A repce szürkepenészes rothadása és fómás betegsége, valamint a repce lisztharmat csak mérsékelt károkat okoz.
Tavasszal az első rovarölő szeres védekezésünk alkalmával használhatunk gombaölő szert is. Ez segít megakadályozni a gombabetegségek rovarrágásokon történő fertőzését, de egyúttal a reguláló hatásból eredő előnyüket is élvezhetjük.
A triazol hatóanyagú gombaölő szerek a kétszikűekre mellékhatásukként fitohormonális hatással is bírnak, aminek következtében a kezelt repcében erősebb és ellenállóbb sejtszerkezet, jobb télállóság, jobb stressztűrő képesség, erőteljesebb tavaszi fejlődés és nagyobb vitalitás alakul ki.
A tavasszal kijuttatott triazol hatóanyagú gombaölő szer csökkenti a gibberellin hormon koncentrációját, ami a gyökérzet erősödését, a gyökértömeg gyarapodását eredményezi. Az így kialakult gyökérzetben nagyobb mennyiségű citokinin képződik, aminek fokozott koncentrációja a hajtáscsúcsban nagyobb számú oldalhajtás kialakulását eredményezi. Továbbá ez segít az erősebb és nagyobb felülettel rendelkező, jobb tápanyag- és vízhasznosítású gyökérzet kialakulásában, ami szintén az intenzívebb sarjadzást, erőteljesebb növekedést fokozza, a megdőlést pedig mérsékli.
A repce gombás betegségeinél a fő feladatot a becő egészségének megóvása jelenti. Éppen ezért a kezelések időzítése szempontjából a legérzékenyebb időszak a virágzás és a becőképzés idejére tehető. A virágzáskor végzett rovarölő szeres permetezés indokolt esetben jó lehetőséget kínál a szükséges fungicid kijuttatására, de a kijuttatás idejének megválasztásakor a fő szempont mindig a kezelések optimális időzítése legyen!
A repce egyre biztosabb piaca, termesztésének jövedelmezősége és a vetésforgóban betöltött kiváló elővetemény értéke miatt joggal hódított igen nagy területet idén a magyar termőtájból. Termesztése azonban igen öszszetett feladat, annak sikeressége sok tényezőn múlik. A termőterület jelentős növekedése a kórokozók és kártevők felszaporodásához vezet, és ez a hatékony védekezés érdekében még körültekintőbb és fokozottabb figyelmet kíván a gazdáktól. Az egyelőre e szempontból kedvezőtlen “téli” időjárás már az idei évben súlyos növényvédelmi problémák bekövetkezésének a valószínűségére figyelmeztet.
A repce telet követő növényvédelméről készített összeállításunk a termesztés során felmerülő problémák megelőzéséhez és megoldásához próbál segítséget nyújtani. A jövőben végzendő növényvédelmi munkák a már korábban aktuális nyár végi, őszi műveletek elvégzésének helyességét feltételezik. Az itt összegyűjtött információk remélhetőleg nemcsak az új, hanem még a tapasztalt termelők számára is hasznosnak bizonyulnak, és hozzájárulhatnak a repcetermesztők sikeréhez!
Ne feledjük, hogy a legtöbb mindig a gazda tájékozottságán és éberségén múlik! Mészáros András
Lajos Mihály