Az őszi kalászosokat fertőző gombabetegségek – időjárástól, fertőzési nyomástól, előveteménytől, fajtától, termőhelytől, függően – mintegy 10-30%-os terméskiesést és minőségromlást okozhatnak.
A termesztés, illetve a növényvédelmi technológia mindenegyes elemét úgy kell megválasztani, hogy a fajtában rejlő terméspotenciál – az ökonómiai korlátok figyelembevételével – minél nagyobb arányban realizálódjon.
Már a vetés tervezésekor törekedjünk a betegségekre kevésbé fogékony fajták kiválasztására.
Az őszi kalászosokat lehetőleg korán lekerülő, közös betegségektől és kártevőktől mentes növények után vessük. Jó és közepesen jó előveteménynek számítanak a hüvelyesek, a repce, napraforgó, burgonya stb. Kerüljük a kalászosok utáni vetést, mert számos károsító (pl. szártő betegségek, csócsároló) csak a bikultúrás termesztés esetén okozhat jelentős kártételt, illetve tavasszal a lisztharmat és a levélszáradást okozó gombák (Pyrenophora/Drechslera, fajok, Septória fajok,) az ilyen táblákon 10-20 nappal korábban megjelennek. A kukorica elővetemény első számú rizikófaktora a kalászfuzáriózisnak.
A korai vetés és a hosszú, meleg őszi időjárás együttesen kedvez az őszi lisztharmat és a „sárga törpülést” okozó vírusok fertőzéséhez.
Tavasszal a felmelegedést követően (bokrosodás, 1-2 nóduszos állapot) először a lisztharmat majd a Pyrenophora fajok fertőznek. Fejér megyei tapasztalatok szerint a lisztharmat az utóbbi évtizedekben a köztermesztésben lévő búza fajták mintegy 95%-án csak május közepéig okozott fertőzést, a felső levélemeleteken és a kalászon nem jelentek meg a kórokozó telepei.
Jelentősebb rozsda és septória fertőzések általában április végétől várhatók. A kalászfuzárium kártételt a kalászolástól a virágzásig terjedő időjárás határozza meg, a sok csapadék és erős harmatképződések kedveznek a fertőzéshez.
Csapadékos és átlagos csapadékú években az őszi kalászosok két fungicides kezeléssel hatékonyan megvédhetők a kórokozóktól. Intenzív termelési körülmények, vagy vetőmag előállítás esetén – extrém aszályos időjárás kivételével – a pótlólagos ráfordítás megtérül.
Kétszeri fungicides kezelésnél az első permetezést a tünetek megjelenésekor, 1-2 nóduszos állapot és a zászlós levél megjelenése közötti időszakban kell végrehajtani. A korai védekezés megakadályozza a kórokozók megtelepedését, terjedését, elősegíti az élettani folyamatok és a termésdifferenciálódás zavartalan lefolyását.
A második kezelés célja a kialakult hozam megtartása. A permetezést a kalászhányás végétől és a virágzás kezdetéig terjedő időszakban célszerű végrehajtani a kalászfuzárium és a levélbetegségek ellen. A fuzárium elleni védekezés hatékonysága nem csak az alkalmazott fungicidtől, hanem a kalászok permetléfedettségétől is függ, ezért olyan fúvókákat (pl. kettős lapos sugarú), illetve szórástechnikát alkalmazzunk, amelyek az adott kívánalmaknak megfelelnek.
Extenzívebb termesztési körülmények mellett gyakran egy alkalommal védekeznek a kórokozók ellen. Az egyszeri fungicid kezeléses technológiában azt kell megcélozni, hogy a felső két levélemeletet és a kalászt megvédjük a betegségektől. A felső levélemeletek korai leszáradása okozza a legnagyobb termésveszteséget, a kalász megbetegedése mennységi és minőségi kárt eredményez.
A védekezésekhez több mint 30 széles hatásspektrumú, triazol, triazol + strobilurin vagy egyéb hatóanyagú fungicid áll a gazdák rendelkezésére. A triazol hatóanyagú készítmények a legtöbb gombabetegség ellen megbízható hatásúak. Az egyes készítmények hatástartamában azonban lehetnek különbségek. Ha a kalászfuzáriózis fertőzéshez kedvez az időjárás, akkor a betegség ellen olyan fungicidet érdemes választani, ami az átlagosnál hatékonyabb és kuratív hatása is van. Ha a termés és értékesítés kilátásai kedvezőek, érdemes strobilurint tartalmazó kombinációk közül választani, mert ezek termésnövelő mellékhatással is rendelkeznek.